mit csinálnék másként?

 Most hallgatom a Cserhalmigyörgyöt. Szeretem a Cserhalmit, bár nem sok filmjét láttam, csak párat. De jó ember, amikor beszél. Szeretem hallgatni. Mindig van mit hallgatni. És nagyon sok érdekes beszélgetés van a világban. Csak hallgatom őket világnak. Nem tartok meg belőle sokat. Meghallgatom, elfelejtem. Talán valahol megmarad valami apróság. De a lényeg már ugyanaz marad. Nem szabad komolyan venni a dolgokat, és a nem komolyan vétel viszont érdektelenségbe taszít. Minek csináljak valamit, ha nem komoly. Még mindig esik. Nagyon örülök, hogy végre esik. Az írásra sem lehet koncentrálni, amíg sztorikat hallgatok. A munkára sem lehet. De nem is akarok dolgozni. Előre kéne lépni egy lépéssel, minden elé. Amikor letoltam egy félév alatt két félév anyagát fizikából... De nem matekból! Abból nem tettem meg. Az nem érdekelt. A mai napig nem érdekel. Szorongok a gondolattól. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

nincs valójában semmi értelmes feladatom

 Betelt egy pohár, túl csordult, most már mellé folyik minden, ami eddig belefolyt, már felesleges. Illetve rosszabb. Mert nem csak kárbavész, hanem fájdalmasan rosszat okoz. Valahogy elveszi az életerőt. Zaklatottá tesz. És én voltam olyan hülye, hogy tegnap még rá is ittam. Mindig van a rossznak az a foka, amikor előveszem ezt a bloggot. Továbbra sem azért írom, mert nagyon jó a kedvem, vagy gyakorolni akarok bármit. Azért írom, mert annyira elbaszódik minden, hogy már mindegy, és ha írok róla, akkor lenyugtat. Az írás valóban lenyugtat, ha kivan az idegem. Egy elég összehangolt idegi feladat. Gondolkodni, írni, olvasni. Kikapcsolódik egy ideig a stresszem, elengedem a frászt. Ha egy pánikhelyzetben földrengésben, tűzben, viharban megoldást kéne találnom, lehet akkor is leülnék írni,  aztán rámdőlne egy fa.  Régebben másként rangsoroltam. Amikor az akkori barátnőmmel összebalhéztam, és rendezni kellett a helyztetet, majdnem lekéstem a nővérem esküvőjét. Kinyomtam a tele...
További információk

Meg minden

 Nem nagyon tudom, hogy merre kell lépnem. Az edzők az egészség fontosságáról beszélnek, de mint már tudom, nem vagyok egészséges. Még ha meg nem is halok, de vigyázni kéne magamra. A klímakutató azt mondja, már 2050-re befalcolnak a tengeráramlatok, amiktől tűrhető az időjárás. Akkor leszek 70 éves. Itt ülünk majd a kurva hideg utáni kurva melegben. Vagy ha addigra meg merem lépni, valahol máshol ülök, de ott sem lesz jó élni, csak nem pusztulunk éppen el. Ha lesz gyerekünk, ő törölgeti a homokunkat hideg borogatással. Ha nem lesz, akkor valakinek fizetni kell, hogy megfelelő időben lőjön majd le, ne szenvedjünk túl sokat. Elmegyek az oktatásra, nem érzem tőle jól magam, de nincs más ötletem. Hogy mégis biokertésznek kéne lenni, vagy bármi másnak. Mekkora a motívációm? Nulla. A kert egy kis sivatag lesz sok kaktusszal. Egyelőre ez.
További információk