41éves_szenvedéseim

  Benne élek egy világban, ami a fejemben zajlik. Kinézek belőle, látom a többieket. Nem részei a világnak. Van a létezésemben valami hosszanti érzés. Ahogy létezem, végig fut velem  az időben, mintha mindig is lett volna, és futna a jövőbe is tovább.  Lehet, a vastagsága változik. Ha vastag, akkor sokkal erőteljesebben érzem. Ha vékony, akkor alig. A keresztmetszetében benne van egy érzés, és az azt kiváltó esemény. Az események pillanatnyiak, az érzések hosszantiak. Olyan, mint egy kábel, bár nem fut benne semmi előre vagy hátra. Inkább legyen hát kötél változó vastagsággal. Valahogy egy érzés köteg. Az érzések nem ugyanazok, nem egy nagy hosszú fájdalom, vagy egy nagy szorongás minden pillanatban. De nem túl sok, párhuzamos érzés, amelyek kicsit kellemetlenek. Nehéz megfogalmazni, de az biztos, hogy a teljes felszabadultságot, a teljes ellazulást gátolják meg. Néha a haláltól való félelem, néha az elköteleződéstől való félelem. Néha csak annyi, hogy semmi nem lehet tel...

 Most hallgatom a Cserhalmigyörgyöt. Szeretem a Cserhalmit, bár nem sok filmjét láttam, csak párat. De jó ember, amikor beszél. Szeretem hallgatni. Mindig van mit hallgatni. És nagyon sok érdekes beszélgetés van a világban. Csak hallgatom őket világnak. Nem tartok meg belőle sokat. Meghallgatom, elfelejtem. Talán valahol megmarad valami apróság. De a lényeg már ugyanaz marad. Nem szabad komolyan venni a dolgokat, és a nem komolyan vétel viszont érdektelenségbe taszít. Minek csináljak valamit, ha nem komoly. Még mindig esik. Nagyon örülök, hogy végre esik. Az írásra sem lehet koncentrálni, amíg sztorikat hallgatok. A munkára sem lehet. De nem is akarok dolgozni. Előre kéne lépni egy lépéssel, minden elé. Amikor letoltam egy félév alatt két félév anyagát fizikából... De nem matekból! Abból nem tettem meg. Az nem érdekelt. A mai napig nem érdekel. Szorongok a gondolattól. 

  Szarnom kell, nem nagyon de igen.  A demotiváltságom törtetlen. Minnél később elkezdeni a munkát mindent nap, hogy aztán a  végén frászban befejezni, hogy mi maradt ki, mire lenne szükség még. Aztán úgy tenni, hogy nagyon sokáig kellett bent maradni. Valójában lehet, hogy át kéne állnom egy dél-este munkaidőre, úgy, hogy reggel csinálhatnék értelmes más dolgokat, amikhez van kedvem. Talán-talán. Valójában nem érdekel ez az egész. Elég rossz kimondani, hogy nincs ok, amiért előrébb akarnék lépni. A pénz nem nagyon érdekel. A kihívás nem nagyon érdekel. A népszerűség már nem érdekel. Emberekkel együtt dolgozni nem nagyon akarok. Kurvára nincs semmi, ami előrébb lökne. Csak a hitel. De hitelem sincs. Ó, hogy baszná meg. Úgy fogok meghalni, hogy semmi nem történt? És mennyire fog ez zavarni? Fog zavarni? Könnyebb lenne drogozni. Legyen kevesebb autó a világon. Legyen kisebb a forgalom. Azt hiszem, kurva szarul választottam állást is. Az egész emberséggel alig értek egyet. J...