41éves_szenvedéseim

 Minden pillanatban figyelem, hogy jól vagyok-e. De nem lehet mindig minden pillanatban figyelni, és nem szabadna a figyelmem teljesen lekötni. Végülis eddig mindig elmúlt, nem hiszem, hogy váratlanul múlnék el én.  De mi lehet az ok? Mi végre enged el engem a balfelem? Nem akar kötődni, nem akarja hogy mozgassam, hogy én legyek ura, s parancsolója. Hagyjál! Pihennem kell! - üzeni. Szimbolika. De mi?  És ha nem is értelmezem a bal felem, csak azt mondom, beteg vagyok. Nem egészséges ember, de jó az úgy. Nem lehet-e, hogy örökre így élhetek?  5G.  Ennyi.

 tegnap kifordult a sarkaiból a világ. Reggel a székben az irodában jött rám először. Aztána a meetingen. Nem lehetett tovább tagadni, mondtam, hogy valaki most jöjjön velem az üzemorvoshoz, mert nincs rendben valami. A zsibbadás, ami már volt, jött, ment. Csak olyan nem volt még, hogy ülök, és nem csinálok semmit ez meg jön. Persze, hogy kétségbe estem, persze, hogy nem titkolhattam. Az életben maradás, azért mégis csak cél. Ha nem is minden áron, de ne legyünk már ennyire puhák, hogy ott ülök, aztán meghalok, mert nem akartam, hogy kiderüljön. Mert akkor nem engedik, hogy tovább játszak, tovább szórakozzak. A sürgősségiről végül kiengedtek, hogy nem látnak semmiben elváltozást. Legalább ennyi. Hogy még nem kell meghalnom. De jó lenne tudni, hogy mi a gond igazán.

 - Doktor úr, a bal oldalam teljesen lezsibbadt, és kiment a karomból az erő. De utána úsztam tovább.  - Akkor az valami más volt. Ha úszott tovább, akkor ez nem baj. Majd akkor szóljon, ha lesz még ilyen.  Lett még ilyen. Angina? Nézegetem a neten, lehangoló. Holnap hívom az orvost, hogy mi legyen. Egy ultrahang, egy EKG, egy MR? Vagy valami artéria festés? Selejtes vagyok. Már rég selejtesnek érzem magam. Behúzom a szívem a két vállam közé. Hiába a torna. Most számolgatom, mi lehet, mi nem lehet. Nem merem elmondani senkinek, mert kiállítanak az út szélére, itt pihenj, ne menj, ne edz, ne mozogj. Egy hete a sportorvos még azt mondta, minden jó. De nem az. Másodszorra hagyjam abba? Miért kezdtem akkor újra, miért hiszem, hogy valahova ez még elvezet? Élvezet. Már egy éve nem merek maxon menni. Félek, mikor áll le. Nem állt le, gondoltam, akkor mégis működik. Már kezdtem újra belelendülni, de ez megint lehúz. Nem akarok már örökké élni. Nem vettem alkatrészt, ruhát, sisak...