nincs valójában semmi értelmes feladatom
Betelt egy pohár, túl csordult, most már mellé folyik minden, ami eddig belefolyt, már felesleges. Illetve rosszabb. Mert nem csak kárbavész, hanem fájdalmasan rosszat okoz. Valahogy elveszi az életerőt. Zaklatottá tesz. És én voltam olyan hülye, hogy tegnap még rá is ittam. Mindig van a rossznak az a foka, amikor előveszem ezt a bloggot. Továbbra sem azért írom, mert nagyon jó a kedvem, vagy gyakorolni akarok bármit. Azért írom, mert annyira elbaszódik minden, hogy már mindegy, és ha írok róla, akkor lenyugtat. Az írás valóban lenyugtat, ha kivan az idegem. Egy elég összehangolt idegi feladat. Gondolkodni, írni, olvasni. Kikapcsolódik egy ideig a stresszem, elengedem a frászt. Ha egy pánikhelyzetben földrengésben, tűzben, viharban megoldást kéne találnom, lehet akkor is leülnék írni, aztán rámdőlne egy fa. Régebben másként rangsoroltam. Amikor az akkori barátnőmmel összebalhéztam, és rendezni kellett a helyztetet, majdnem lekéstem a nővérem esküvőjét. Kinyomtam a tele...