nincs valójában semmi értelmes feladatom

 Betelt egy pohár, túl csordult, most már mellé folyik minden, ami eddig belefolyt, már felesleges. Illetve rosszabb. Mert nem csak kárbavész, hanem fájdalmasan rosszat okoz. Valahogy elveszi az életerőt. Zaklatottá tesz. És én voltam olyan hülye, hogy tegnap még rá is ittam. Mindig van a rossznak az a foka, amikor előveszem ezt a bloggot. Továbbra sem azért írom, mert nagyon jó a kedvem, vagy gyakorolni akarok bármit. Azért írom, mert annyira elbaszódik minden, hogy már mindegy, és ha írok róla, akkor lenyugtat. Az írás valóban lenyugtat, ha kivan az idegem. Egy elég összehangolt idegi feladat. Gondolkodni, írni, olvasni. Kikapcsolódik egy ideig a stresszem, elengedem a frászt. Ha egy pánikhelyzetben földrengésben, tűzben, viharban megoldást kéne találnom, lehet akkor is leülnék írni,  aztán rámdőlne egy fa. 

Régebben másként rangsoroltam. Amikor az akkori barátnőmmel összebalhéztam, és rendezni kellett a helyztetet, majdnem lekéstem a nővérem esküvőjét. Kinyomtam a telefont, amikor hívtak. Én voltam a tanu. Addig nem indultam el, amíg le nem zártuk a vitát. Aztán persze tarthatatlan lett az a kapcsolat, de úgy tűnt, nagyon fontos volt, hogy átbillentsem egy akadályon. Fontosabb mint 100 ember, akik várnak, a nővérem, a vőlegénye, meg az anyám, akik tördelik a kezüket, hogy hol vagyok már. Aztán megérkeztem, és úgy tűnt mederben marad az életem. Most kicsit zavarosabb minden. Olyan, mintha nem érezném mi az igazán fontos, de stresszelek rajta, hogy semmivel nem vagyok kész. Úgy érzem, nem felelek meg, de mindenkinek meg kéne felelnem. Nagyon szar érzés. A megbízhatóság mintapéldája akarok lenni. De be kéne ismernem, hogy ez nem lehetséges. Csak mert szeretem, ha másokban is bízhatok? 

Baszom fáradt vagyok egy hétvége után, amin pihentem. Valójában ittam tegnap este, és már rohadtul nem bírom. Minek ittam, aki nem bírom?