az se baj, ha

 Azt gondoltam reggel, hogy leírom a reggeli gondolataim, mert elég magvasak voltak. Magas szénhidrát tartalommal, és jövőbe mutató javaslatokkal egy szebb, jobb világ felé. De javarészt már ezekre sem emlékszem. Aztán a pedofília jutott eszembe, mert elolvastam a cikket a nagyon gonosz, nagyon beteg emberről, akit élete végéig elítéltek. A szexualitás izgalom. Nem lehet irányítani, hogy mire álljon fel, nedvesedjen be, csak történik. Ettől is jó, mert tudat nélküli. Szagok váltják ki, meg látvány, vagy érintések, és érzelmek is, amikre nincs nagyon magyarázat. És ha valakiben valamely tabu váltja ki az izgalmat, az elveszett. Állatok, halottak, gyerekek, azonos neműek, öregek, kínzás, fájdalom. Azonos nemű pedofilok,... sok minden lehet. A tabu mértékétől függően vész el az, akinek ez a kereszt jut. S az egyik legnagyobb tabu a gyerek. Szörnyű helyzet. Aztán az önbizalmon, az önuralom, és a szabadság értelmezésén múlik, hogy valaki cselekszik-e, vagy elfojt. Gyógyítani talán lehet. Ebben nem vagyok biztos. De hol vannak a pedofil nők?! Bizonyára vannak, ha azt feltételezem, hogy nincs nemi oka a pedofíliának. És mégsem szólnak róluk a hírek. Vagy mégis van nemi függés, és akkor azért. Vagy egyszerűen csak elfelejtődnek, mert nincs behatolás. Vagy hát nem úgy. Érted.