Magyarázat mindenre.

 Írásaim nem művésziek. Egy pillanat szüleményei, s így nem kimunkált, átgondolt, újra-újra fogalmazott egységek, nincs bennük kohézió. Csak papírra vetülnek, kinyomtatva sose lesznek, és mikor megszűnik a  az adatfelhő, esőként hullik majd szét a sok szöveg, mondat, szó, betű. Talán a hópihe alkot egy mondatot,  az esőcsepp lehet egy szó, a ködszitálás az összefüggéstelen betűk halmaza, amik hullnak alá, majd földet érnek, de nem lesz belőlük szöveg. Aztán az is elpárolog, és a pára az már nem is betűkből áll, az már csak a betűk darabkái. Szárai, talpai, ékezetek külön külön. A hó a legértelmesebb mind közül, mert abban legalább vannak mondatok. Bár nagyjából olyan, mint egy hétköznapi nyilatkozat. Összefüggéstelen. A hólavina, meg egy gyűlöletbeszéd. És ott van az óceán! Ami csupa-csupa betű, és kell legyen valami erő, egy kreatív alkotó ereje, aki az óceánból valahogy újra felírja a betűket a felhőbe. Ez vagyok most én. És még sokan mások, amíg még lesz írás, aminek napjai meg vannak számlálva, mert mindent elborít a videó. A jégről még nem beszéltünk. A jég a fagyott betűtömeg. Nagyon nehéz belőle írni. De mégis van benne, valami rendszer, és nagyon erős ragaszkodás. Olyasmi, mint a gagyogás. Vagy egy nyelv, amit azért nem értünk, mert kívülről nem látni benne a rendszert. Egy random betű tömeg, de lehet, hogy csak annyira bonyolult hogy nem érthetjük, pedig abban van befagyva a kulcs mindenhez.  A magyarázat mindenre.