coming out

 tegnap kifordult a sarkaiból a világ. Reggel a székben az irodában jött rám először. Aztána a meetingen. Nem lehetett tovább tagadni, mondtam, hogy valaki most jöjjön velem az üzemorvoshoz, mert nincs rendben valami. A zsibbadás, ami már volt, jött, ment. Csak olyan nem volt még, hogy ülök, és nem csinálok semmit ez meg jön. Persze, hogy kétségbe estem, persze, hogy nem titkolhattam. Az életben maradás, azért mégis csak cél. Ha nem is minden áron, de ne legyünk már ennyire puhák, hogy ott ülök, aztán meghalok, mert nem akartam, hogy kiderüljön. Mert akkor nem engedik, hogy tovább játszak, tovább szórakozzak. A sürgősségiről végül kiengedtek, hogy nem látnak semmiben elváltozást. Legalább ennyi. Hogy még nem kell meghalnom. De jó lenne tudni, hogy mi a gond igazán.