Reinkarnáció.

 Néha szeretném elmondani Apámnak, hogy miért nem érzem magam jól a munkahelyemen, hogy miért nem tetszik nekem ez a pálya, ez az egész mérnökösdi. Meghallgatna, de nagyon nem tudna mondani semmit. Ő egész életében ezt csinálta, jól érezte magát, nem akart más lenni, csak kutató mérnök. Tervezni az elektromosságot, ülni nyákgyártó kemencék mellett, figyelni, hogy átmegy-e a jel. Nem is volt szüksége arra a képességre, hogy váltson, hogy megtegye a változás nehézkes lépéseit. Szóval miért mondjam el neki? Hogy tanuljon belőle? Hogy ez a nevelés, ez az előre kigondolt életút a fiának nem volt jó ötlet. Mondjam el, hogy rosszul érezze magát? Vagy hogy a következő fiával ezt már ne rontsa el? 77 éves volt idén. Nem lesz már következő fia, csak egy másik életben. Higgyek a reinkarnációban?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

nincs valójában semmi értelmes feladatom

 Betelt egy pohár, túl csordult, most már mellé folyik minden, ami eddig belefolyt, már felesleges. Illetve rosszabb. Mert nem csak kárbavész, hanem fájdalmasan rosszat okoz. Valahogy elveszi az életerőt. Zaklatottá tesz. És én voltam olyan hülye, hogy tegnap még rá is ittam. Mindig van a rossznak az a foka, amikor előveszem ezt a bloggot. Továbbra sem azért írom, mert nagyon jó a kedvem, vagy gyakorolni akarok bármit. Azért írom, mert annyira elbaszódik minden, hogy már mindegy, és ha írok róla, akkor lenyugtat. Az írás valóban lenyugtat, ha kivan az idegem. Egy elég összehangolt idegi feladat. Gondolkodni, írni, olvasni. Kikapcsolódik egy ideig a stresszem, elengedem a frászt. Ha egy pánikhelyzetben földrengésben, tűzben, viharban megoldást kéne találnom, lehet akkor is leülnék írni,  aztán rámdőlne egy fa.  Régebben másként rangsoroltam. Amikor az akkori barátnőmmel összebalhéztam, és rendezni kellett a helyztetet, majdnem lekéstem a nővérem esküvőjét. Kinyomtam a tele...
További információk

Meg minden

 Nem nagyon tudom, hogy merre kell lépnem. Az edzők az egészség fontosságáról beszélnek, de mint már tudom, nem vagyok egészséges. Még ha meg nem is halok, de vigyázni kéne magamra. A klímakutató azt mondja, már 2050-re befalcolnak a tengeráramlatok, amiktől tűrhető az időjárás. Akkor leszek 70 éves. Itt ülünk majd a kurva hideg utáni kurva melegben. Vagy ha addigra meg merem lépni, valahol máshol ülök, de ott sem lesz jó élni, csak nem pusztulunk éppen el. Ha lesz gyerekünk, ő törölgeti a homokunkat hideg borogatással. Ha nem lesz, akkor valakinek fizetni kell, hogy megfelelő időben lőjön majd le, ne szenvedjünk túl sokat. Elmegyek az oktatásra, nem érzem tőle jól magam, de nincs más ötletem. Hogy mégis biokertésznek kéne lenni, vagy bármi másnak. Mekkora a motívációm? Nulla. A kert egy kis sivatag lesz sok kaktusszal. Egyelőre ez.
További információk