Jön az eső.
A szemben álló hegyek felett sűrűsódik az ég. Elnehezül a levegő az akácok között. A napsugarak tompulnak, egyre lassabban esnek le a földre. A napozó nő kényelmesen lazul el, már nem kell félnie a leégéstől. Fejemben a gondolatömleny mézesen csorog csak. Lesz-e még idő megúszni ezt szárazon? Hamarosan el lehet engedni, a szabadtéri gondolatokat, és behúzódni a tető alá. Nézni kifelé, mint egy nyúl az üregből, álmosan, beletörődve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése